2011. december 19., hétfő
Sárga lapot a bírónak!
Szép svájci hagyomány a sorkötelezettség a haza védelmében, aminek meg is van az értelme és haszna, hiszen Svájc még nemigen vesztett világháborút. Ennek értelmében időről időre beinvitálják a svájci férfinépséget némi lövöldözésre, menetgyakorlatra, valamint a legfrisebb - ipodon is futó - rakétarendszer vezérlő alkalmazások tesztelésére. Igy történt hogy emberünk - civilben FIFA bíró - épp ebbéli kötelességének készült eleget tenni és menetrendszerű vasút járaton - mint egy ember - közlekedett a laktanya felé. Szépen sütött a nap, suhant a táj a tehenekkel, ahogy kellett, békésen utaztak a békés utasok. A kivasalt délután akkor vetett némi ráncot, amikor eljött a jegyellenőrzés ideje. A labdarugó aréna korlátlan ura saját maga szerint rendben lévő módon mutatta a behívóját, ami egy egyoldalas dokumentum. De ekkor jött a bökkenő, mert a vonat korlátlan ura viszont közölte, a hogy bíró sportás lesre futott, mert a papírkája csak a katonai egyenruha szabályos viselésével jogosít játékra. Igy vagy kiállítás vagy pénzbüntető lesz az esetből. Mondta a spori, hogy ne már, itt van az egyenruha a táskában, csak a nagy rohanásban nem sikerült beleugrani otthon, mert a mozsárágyú tisztogatása elvitte az időt. A közönség éberen figyele a lelátóról az eset lefolyását. A kalauz sportárs elvonult konzultálni a partjelzővel. A kaller nagykönyvet is felcsapták az "egyenruhátlanul de szabályos behívóval utazó FIFA bíró fejezetnél" és egyöntetűen konstatálták hogy már megint igazuk van. Aztán rájöttek hogy a helyzet korántsem egyszerű. Ha leszállítják, akkor a haza biztonsága pengeélen fog táncolni, mert lehet, hogy a fickó tiszt, esetleg ezredes és akkor az ezred délutáni csokiadagjának kiosztását ki fogja elrendellni. Ha nem szállítják le, akkor viszont súlyos szabályszegést követnek el, felbomlik a rend, elszabadul a pokol, harctérré változik vonat, még az sem kizárt, hogy az utasok innentől kezdve engedetlenségi mozgalmat indítanak és nem húzzák le a WC-t és a bőröndöket szándékosan a közlekedő folyosón hagyják. Jobb nem belegondolni! Ad absurdum, jön az ellenőröket ellenőrző kommandó és jól lecsukatja az egész szbálytalankodó bagázst. Most mi legyen? Visszakocogtak a sporik, pályára, de közben a tartalékos anarchista kezdte a hátizsákból kivenni az egyenruhát, hogy akkor ugye itt és most magára rántaná a szolgálatot, ha már. Az amúgy is a döntés terhe alatt roskadozó kaller tandemnek ez tényleg nem hiányzott ezen a joviális szombat délutánon. Itt aztán vetkőzés nem lesz! A helyzet szorításában végül a két vasúttársasági alkalmazot kénytelen volt áldozni renszerbomlasztás oltárán és sárgalapos figyelmeztetés után tovább engedték a meccset.
2011. december 13., kedd
Az arany nyúlon túl
A csokibirodalom költségérzékeny fogyasztóknak szánt főhadiszállását látogattuk meg ismét: Lindt csokigyár gyári boltja. Itt kis alapterületű üzletben az egy négyzetméterrejutó csoki mennyiség tonnákban mérhető. A ránk zúduló válszték a csokikanállal kezdődik és a valahol a 3 kg-os családi túlélő csomagnál ér véget.
Idén a designerek aranymaci világot álmodtak. Tavaly volt a nyúl. Csak tippelni merünk mi lehetett a többi ötlet a munkacsoportban: aranytehén aranymezőn, alvó aranymormota család, ravasz aranyróka aranytojást tojó tyúktól arany Rolexet csen el.
Két bolt is van a gyár mellett és amikor már a csoki dömpinget nagyjából beillesztetted a szövegkörnyezetbe, akkor jön a szezonális termékekre szakosodott másik üzlet. A választék leírására nem alkalmazhatóak a szolíd, visszafogott, ízlésesen mértéktartó, arányosan díszes kifejezések valamint azok szinonímái. Bár a helyiség maga a gyár egyik korábban üzemként használt kisebb csarnoka, de a termékek felhalmozásának itt alkalmazott módja ezt teljes mértékben feledteti. A bejáratnál rögtön a 100 tagú macihadsereg fogad, csak hogy ráhangolodjunk az ünnepre. Bent a bonbonóceán és az igen népes teljes méret-spektrumú mikulás populáció társaságában válogathatunk kedvünkre. A géntechnológusok kisiklásgyanús termékeként nyúl-rénszarvas hibridszerűséget is láthatunk a globalizáció és a termékplatform egységesítés jegyében. Huh!
Az előttünk vásáróló svájci átlag család 300 ( kb. 70.000 magyar huf) frankos csokivásárlással ünnepelte a hétvégét. Hiába a recesszió kemény dolog!
A jókedélyű aranymaci család várja a helyi buszt a csomagokkal. Mennek vissza az aranybarlangba.
Idén a designerek aranymaci világot álmodtak. Tavaly volt a nyúl. Csak tippelni merünk mi lehetett a többi ötlet a munkacsoportban: aranytehén aranymezőn, alvó aranymormota család, ravasz aranyróka aranytojást tojó tyúktól arany Rolexet csen el.
Két bolt is van a gyár mellett és amikor már a csoki dömpinget nagyjából beillesztetted a szövegkörnyezetbe, akkor jön a szezonális termékekre szakosodott másik üzlet. A választék leírására nem alkalmazhatóak a szolíd, visszafogott, ízlésesen mértéktartó, arányosan díszes kifejezések valamint azok szinonímái. Bár a helyiség maga a gyár egyik korábban üzemként használt kisebb csarnoka, de a termékek felhalmozásának itt alkalmazott módja ezt teljes mértékben feledteti. A bejáratnál rögtön a 100 tagú macihadsereg fogad, csak hogy ráhangolodjunk az ünnepre. Bent a bonbonóceán és az igen népes teljes méret-spektrumú mikulás populáció társaságában válogathatunk kedvünkre. A géntechnológusok kisiklásgyanús termékeként nyúl-rénszarvas hibridszerűséget is láthatunk a globalizáció és a termékplatform egységesítés jegyében. Huh!
Az előttünk vásáróló svájci átlag család 300 ( kb. 70.000 magyar huf) frankos csokivásárlással ünnepelte a hétvégét. Hiába a recesszió kemény dolog!
2011. december 11., vasárnap
Rütihof Express, a becsapós
Kicsiny falunkat a 6-os viszonylatszámú autóbuszjárat köti össze a civilizáció sűrűbben lakott részeivel pl.: Badennel. A csúcsidőszakban emellett a Rütihof express biztosítja a nevéhez méltó gyorsabb hazajutást a sietős népeknek. A járat módosított útvonalon közlekedik, kihagyva jónéhány megállót.
És ez itt a vízválasztó, a tudás és a figyelem próbája, az igazság pillanata, a lélekjelenlét vizsgája, a profi liga és a területi bajnokság találkozása. Mert hogy pontosan ugyanabból a megállóból indul egy perc eltéréssel mint a nóném 6-os, és ugyan a 700 méterről is leolvasható 6-os szám mellett szerepel a Rütihof Express felirat, azért feljutnak illetéktelenek a gépre szép számmal. Nincs is gond addig amíg a busz kb. 6 percig ugyanazon a vonalon halad a hétköznapi hatos. De aztán jön a zéró pont, ahonnan nincs visszaút, a Hold túloldala, ahonnan Huston már nem veszi a jeleket.
A helyzetet a sofőrök jellem, empátiás érzék, emberbaráti törődés, helyzetgykorlati ismeret arányában különböző módon kezelik. Van aki - annál a megállónál ahonnan kezdve a busz jó darabon nem áll meg szokásos helyeken - bemondja, hogy a következő megálló a Pinte (tehát közben NEM állunk meg, tehát megállás nélkül haladunk a Pinte nevű pontig, tehát a közben lévő megállóknál - hiába hívják megállóknak - lassítás nélkül és ajtó kinyitás nélkül közlekedünk tovább) és hagy némi időt a pánikszerűen távozó amatőrők számára. Van, aki bemondja, de azonnal zárja is az ajtót és kicsapot indexxel, nitrót izzítva, füstőlő kerekekkel lő ki, van aki nem szól semmit csak higgadtan indul. És ekkor kezdődik a tudatalanul oda nem figyelve, passzívan utazó, túszként fennrekedt amatőrök kálváriája. A tét nem csekély: a járat kb. 5 km múlva dokkol újra. A busz foglyainak első reakciója, hogy nyilván a leszállásjelző gomb elromlott, vagy a sofőr elnézte a megállót, és élénk "halló-halló-halló!!!!" csatakiáltással előretörtetnek a veztőfülke felé, ahol megindul a tárgyalás. De Clint Hansjoerg Eastwodd szenvtelenül tájékoztatja a zöldfülűeket a jogaikról, és arról, hogy a felelős aktív utazás azért ennél több odafigyelést igényel, valamint hogy menet közben nics megálás és minden további tárgyalás értelmetlen. Ekkor a bukott diákok egy része visszakotródik a hátsó traktusba, de a ravaszdi stand uposok, a dörzsölt FBI túsztárgyalók, szövetségi államügyészek nem adják fel és megpróbálják Easwoodot megdolgozni. A főnyereményt (buszmegállítás) eddig nem sok pályázónak sikerült megütnie, de a pálya miden nap nyitott.
Túsztárgyalók előnyben!
És ez itt a vízválasztó, a tudás és a figyelem próbája, az igazság pillanata, a lélekjelenlét vizsgája, a profi liga és a területi bajnokság találkozása. Mert hogy pontosan ugyanabból a megállóból indul egy perc eltéréssel mint a nóném 6-os, és ugyan a 700 méterről is leolvasható 6-os szám mellett szerepel a Rütihof Express felirat, azért feljutnak illetéktelenek a gépre szép számmal. Nincs is gond addig amíg a busz kb. 6 percig ugyanazon a vonalon halad a hétköznapi hatos. De aztán jön a zéró pont, ahonnan nincs visszaút, a Hold túloldala, ahonnan Huston már nem veszi a jeleket.
A helyzetet a sofőrök jellem, empátiás érzék, emberbaráti törődés, helyzetgykorlati ismeret arányában különböző módon kezelik. Van aki - annál a megállónál ahonnan kezdve a busz jó darabon nem áll meg szokásos helyeken - bemondja, hogy a következő megálló a Pinte (tehát közben NEM állunk meg, tehát megállás nélkül haladunk a Pinte nevű pontig, tehát a közben lévő megállóknál - hiába hívják megállóknak - lassítás nélkül és ajtó kinyitás nélkül közlekedünk tovább) és hagy némi időt a pánikszerűen távozó amatőrők számára. Van, aki bemondja, de azonnal zárja is az ajtót és kicsapot indexxel, nitrót izzítva, füstőlő kerekekkel lő ki, van aki nem szól semmit csak higgadtan indul. És ekkor kezdődik a tudatalanul oda nem figyelve, passzívan utazó, túszként fennrekedt amatőrök kálváriája. A tét nem csekély: a járat kb. 5 km múlva dokkol újra. A busz foglyainak első reakciója, hogy nyilván a leszállásjelző gomb elromlott, vagy a sofőr elnézte a megállót, és élénk "halló-halló-halló!!!!" csatakiáltással előretörtetnek a veztőfülke felé, ahol megindul a tárgyalás. De Clint Hansjoerg Eastwodd szenvtelenül tájékoztatja a zöldfülűeket a jogaikról, és arról, hogy a felelős aktív utazás azért ennél több odafigyelést igényel, valamint hogy menet közben nics megálás és minden további tárgyalás értelmetlen. Ekkor a bukott diákok egy része visszakotródik a hátsó traktusba, de a ravaszdi stand uposok, a dörzsölt FBI túsztárgyalók, szövetségi államügyészek nem adják fel és megpróbálják Easwoodot megdolgozni. A főnyereményt (buszmegállítás) eddig nem sok pályázónak sikerült megütnie, de a pálya miden nap nyitott.
Túsztárgyalók előnyben!
Rütihof kapuja a kezünkben
1) a rütihofi focipályán speciális antigravitációs berendezéssel a Holdi körülményekhez hasonlót lehet szimulálni, így könnyebb futni és ezért tudtuk két újjal megemelni a kaput
2) a focikapuval futás régi Argaui hagyomány, ehhez készülünk éppen hozzá
3) a svájci maximalizmus jegyében felakasztjuk a kaput hogy a fű a kapu nyomvonala alatt is nőhessen szépen
Aargau gyöngye - Rütihof
2000 lakos, sok tehén, alkalmi trágyszag, virágzó gadaságok, aszfaltozott utak, mindig köszönő helyiek, két fodrászat, egy templom, távolsági busz terminál, tűzoltó állomás, füves focipálya.
A magyar faluhoz szokott agyunknak ujra kellett tölteni az operációs redszert hogy befogadjuk az élményt. Kistelepülés svájci módra a béke szigete a rohanó világ forgatagában, higgadt pötty Aargau kaanton térképéén. Itt lakunk másfél éve.
Minden utca aszfaltozott, minden dűlő út is aszfaltozott, tulajdonképpen minden aszfaltozott ami nem termőföld, vagy tehén. 30 év. Ennyit kell bírnia egy útnak a következő felújításig. Ráadásul úgy hogy 30 évig közlekedés is történjen rajta. Fura népség. Nem értik, hogy az a menő, hogy lerakni egy rétegben, (lehetőleg télen) és másnap felvágni a gáz, harmadnap pedig a telefonkábelek miatt, majd beleilleszteni magyar módszer szerint az aknafedlapot 3-5 centis kilógással. Magyar aszfalt. Itt szerencsétlenek úgy csinálják, hogy ahogy eljő a 30 év 1 perc, 30 tagú, szakágakra bontott csapattal és mindenre kiterjedő géparzenállal felvonulva, magma mélységig felszedk az utat, kicserélik a vezetékeket, megcsinálják a bekötéseket valamint a járdát. Az építkezés alatt az egyik nap látom, hogy a Lenin Mauzóleum komplett újraépítéséhez elegendő gránitmennyiséget pakolnak a buszforduló közepébe. Gondoltam, hogy lakossági igény - és persze népszavazás alapján - valamilyen középületet húznak fel belőle: pl Rütihofi nemzeti lovarda, á nem, csak a járdaszegély építéséhez hozták az anyagot. Azt mondanom sem kell talán, hogy kicsi Magyarországunk speciális rezgésében, az említett anyag a targonca villa és a föld közötti térben, a fizika törvényeivel dacolva, a fénysebesség többszörösével került volna át egy másik GPS koordinátára. Jó munkahoz idő kell svájcban pedig még több idő, a főutcát 5 hétre zárták le ahhoz hogy a legfelső réteget felhordják. A végeredmény valami döbbenetesen egyenletes pálya amit Berni Ecleston belevett a Forma 1 pályaépítési szabványok közé 2012-től. A járdaszegélyeket az NASA-nál megkövetelt illesztési pontosság 10-szeresével építették meg. Mégiscsak egy 2000 fős faluról van szó!
Amikor a falutanács összeült, hogy az ügyeket vigye tovább, nyilván elfogyhattak az ügyek, mert csak így tudom elképzelni, hogy döntöttek a a buszvégállomás feújításáról. "Teljességgel elfogadhatatlana a három hajszálrepedés a járdán! A járdasziget éle pedig több helyen legömbölyödott. Arról pedik Béláim már nem is beszélek hogy a kuka csúnyán megkarcolódott az alján! Aki pedig képes elnézni hogy a beton elszineződőtt a busz a alatt az keressen más falut magának!" Így a megszokott teljes spetktrumú építő kommandó teljes felújítást hajtott végre a buszvégállomáson.
Amikor viszont hajtanál traktorral, kombájnal, betonkeverővel, a napi robotban délután 3- kor megfáradva a helyi kocsma felé, akkor szebmesülhetsz a svájci életstílus egy másik szokatlan elemével: emberek itt nincsen kocsma!!! Se talpon álló. Nincsen semmi olyan hely, amit mi rendes magyarok italmérésként regisztrálunk a cégjegyzékben. Pizzéria, cukrászda meg kávézó, az van. Ennek folyományaként nincsen árok sem, amibe szépen bele lehetne dőlni a vidám elhajlás után. Sőt az út mellett olyan szorosan van a sövény hogy úgy ragadna bele a megdőlt biciklis mint nyakkendő a tépőzárba.
Templomunk a dombon állva ideális akusztikai pozícióból tudja szórni az érces harangjátékot. Eddig megfejthetetlen okból néha hajnali hatkor harangoznak tiszta erőből - sürgős istentisztelet, a hívők lekötelezettségének éves tesztelése? Vagy csak a " Kéne Már Valami Izgalom Ebbe a Kissé Elkényelmesedett Országba" csoport felrázó kampánya? Nem tudjuk.
Itt lakunk miden nap.
A magyar faluhoz szokott agyunknak ujra kellett tölteni az operációs redszert hogy befogadjuk az élményt. Kistelepülés svájci módra a béke szigete a rohanó világ forgatagában, higgadt pötty Aargau kaanton térképéén. Itt lakunk másfél éve.
Minden utca aszfaltozott, minden dűlő út is aszfaltozott, tulajdonképpen minden aszfaltozott ami nem termőföld, vagy tehén. 30 év. Ennyit kell bírnia egy útnak a következő felújításig. Ráadásul úgy hogy 30 évig közlekedés is történjen rajta. Fura népség. Nem értik, hogy az a menő, hogy lerakni egy rétegben, (lehetőleg télen) és másnap felvágni a gáz, harmadnap pedig a telefonkábelek miatt, majd beleilleszteni magyar módszer szerint az aknafedlapot 3-5 centis kilógással. Magyar aszfalt. Itt szerencsétlenek úgy csinálják, hogy ahogy eljő a 30 év 1 perc, 30 tagú, szakágakra bontott csapattal és mindenre kiterjedő géparzenállal felvonulva, magma mélységig felszedk az utat, kicserélik a vezetékeket, megcsinálják a bekötéseket valamint a járdát. Az építkezés alatt az egyik nap látom, hogy a Lenin Mauzóleum komplett újraépítéséhez elegendő gránitmennyiséget pakolnak a buszforduló közepébe. Gondoltam, hogy lakossági igény - és persze népszavazás alapján - valamilyen középületet húznak fel belőle: pl Rütihofi nemzeti lovarda, á nem, csak a járdaszegély építéséhez hozták az anyagot. Azt mondanom sem kell talán, hogy kicsi Magyarországunk speciális rezgésében, az említett anyag a targonca villa és a föld közötti térben, a fizika törvényeivel dacolva, a fénysebesség többszörösével került volna át egy másik GPS koordinátára. Jó munkahoz idő kell svájcban pedig még több idő, a főutcát 5 hétre zárták le ahhoz hogy a legfelső réteget felhordják. A végeredmény valami döbbenetesen egyenletes pálya amit Berni Ecleston belevett a Forma 1 pályaépítési szabványok közé 2012-től. A járdaszegélyeket az NASA-nál megkövetelt illesztési pontosság 10-szeresével építették meg. Mégiscsak egy 2000 fős faluról van szó!
Amikor a falutanács összeült, hogy az ügyeket vigye tovább, nyilván elfogyhattak az ügyek, mert csak így tudom elképzelni, hogy döntöttek a a buszvégállomás feújításáról. "Teljességgel elfogadhatatlana a három hajszálrepedés a járdán! A járdasziget éle pedig több helyen legömbölyödott. Arról pedik Béláim már nem is beszélek hogy a kuka csúnyán megkarcolódott az alján! Aki pedig képes elnézni hogy a beton elszineződőtt a busz a alatt az keressen más falut magának!" Így a megszokott teljes spetktrumú építő kommandó teljes felújítást hajtott végre a buszvégállomáson.
Amikor viszont hajtanál traktorral, kombájnal, betonkeverővel, a napi robotban délután 3- kor megfáradva a helyi kocsma felé, akkor szebmesülhetsz a svájci életstílus egy másik szokatlan elemével: emberek itt nincsen kocsma!!! Se talpon álló. Nincsen semmi olyan hely, amit mi rendes magyarok italmérésként regisztrálunk a cégjegyzékben. Pizzéria, cukrászda meg kávézó, az van. Ennek folyományaként nincsen árok sem, amibe szépen bele lehetne dőlni a vidám elhajlás után. Sőt az út mellett olyan szorosan van a sövény hogy úgy ragadna bele a megdőlt biciklis mint nyakkendő a tépőzárba.
Templomunk a dombon állva ideális akusztikai pozícióból tudja szórni az érces harangjátékot. Eddig megfejthetetlen okból néha hajnali hatkor harangoznak tiszta erőből - sürgős istentisztelet, a hívők lekötelezettségének éves tesztelése? Vagy csak a " Kéne Már Valami Izgalom Ebbe a Kissé Elkényelmesedett Országba" csoport felrázó kampánya? Nem tudjuk.
Itt lakunk miden nap.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)