Az arany nyúlon túl

A csokibirodalom költségérzékeny fogyasztóknak szánt főhadiszállását látogattuk meg ismét: Lindt csokigyár gyári boltja. Itt kis alapterületű üzletben az egy négyzetméterrejutó csoki mennyiség tonnákban mérhető. A ránk zúduló válszték a csokikanállal kezdődik és a valahol a 3 kg-os családi túlélő csomagnál ér véget.

Idén a designerek aranymaci világot álmodtak. Tavaly volt a nyúl. Csak tippelni merünk mi lehetett a többi ötlet a munkacsoportban: aranytehén aranymezőn, alvó aranymormota család, ravasz aranyróka aranytojást tojó tyúktól arany Rolexet csen el.

Két bolt is van a gyár mellett és amikor már a csoki dömpinget nagyjából beillesztetted a szövegkörnyezetbe, akkor jön a szezonális termékekre szakosodott másik üzlet.  A választék leírására nem alkalmazhatóak a szolíd, visszafogott, ízlésesen mértéktartó, arányosan díszes kifejezések valamint azok szinonímái. Bár a helyiség maga a gyár egyik korábban üzemként használt kisebb csarnoka, de a termékek felhalmozásának itt alkalmazott módja ezt teljes mértékben feledteti. A bejáratnál rögtön a 100 tagú macihadsereg fogad, csak hogy ráhangolodjunk az ünnepre. Bent a bonbonóceán és az igen népes teljes méret-spektrumú mikulás populáció társaságában válogathatunk kedvünkre. A géntechnológusok kisiklásgyanús termékeként nyúl-rénszarvas hibridszerűséget is láthatunk a globalizáció és a termékplatform egységesítés jegyében. Huh!

Az előttünk vásáróló svájci átlag család 300 ( kb. 70.000 magyar huf) frankos csokivásárlással ünnepelte a hétvégét. Hiába a recesszió kemény dolog! 

A jókedélyű aranymaci család várja a helyi buszt a csomagokkal. Mennek vissza az aranybarlangba.