Vállalati prezentáció -
aneszteziológus nélkül ne próbáld!

A multi dimenzionális szupermátrix, a globál corporate aréna,  természetéből adódóan bőséges forrása annak, hogy hogyan lehet a szakmai műhelyek mélyén elméletileg tökéletesre csiszolt folyamatokat, rendszereket, a munkatársi / akármilyen kézikönyvben lerögzített eljárásokat, minden képzeletet felülmúlóan bizarr módon megvalósítani. Ugyanígy pompásan megfigyelhető, hogy a vezetők hogyan engedik az igazság pillanataiban a saját ösztönös tudásukat kibontakozni, lerázva magukról a száraz tréninganyagok bénító rabláncait. 

A modernkori történetmesélés megkerülhetetlen elemeként, a prezentáció, a multi-világ gladiátorainak gyakran mívelt tevékenysége. A csoportos információcsere közkedvelt terepe, a vokalizáció netovábbja, a vizulis és auditív élmények parádés kombinációjának sodró áradata. Tengernyi szakirodalom, és mégtöbb képzés áll az okulni vágyók rendelkezésére. Joggal hihetnénk, hogy a vállalatok manaherei a fent említett szakirodalomból illetve képzésekből táplálkozva, már-már rutinszerűen játszi könnyedséggel, abszolválják a feladatot. Mégsem pont ez a helyzet. Ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen hány jól sikerült és főleg emlékezetes prezentációra emlékszünk az elmúlt időszakból. Nem beszélhetek más nevében de én akár egy ujjamon meg tudnám számolni. Hogyan is csúsznak el a szépreményű, elméletileg bíztatóan induló prezentációk.

Értelemszerűen kétféle módon válhatunk a prezentáció népünnepély részesévé: (jelentkezz nézőnek vagy közönségnek) előadóként illetve hallagtóságként. Hogy melyik a jobb azt mindenki maga döntse el, egy biztos hogy a túlélshez mindkét esetben jól bejáratott stratégia szükséges.

Játékosként

Tehát miféle merényleteket is szoktunk elkövetni a jóreménység fokára sodródott, önhibáján kívül az eseményen résztvenni kényszerülő publikum ellen? Miért van gyakorta az az érzésünk, hogy a műsor 5 perc után elérte a drámai csúcspontot (ha egyáltalán) és onnantól kezdve a lassú (1-13 óra) kollektív kínhalál vár az egybegyűltekre. Természetesen ez utóbbinál már a Business Review vagy Management Meeting vagy Stratégiai Találkozó néven fellehető prezentáció fesztiválról van szó, ahol váltott előadókkal és állandó de egyenletesen elhasználódó közönséggel megy a program.

Az előre álküldött anyag lehetőleg csak annyi oldalból álljon, hogy a méret miatt a vállalti szerver kpacítása a kritikus határon dolgozva épp csak pár órára bénítsa meg a számlázási rendszert és a bérszámfejtést. Kapcsolódó hatásként kezelnünk kell a vállalati informatikus hátsófali infarktus és két agyféltekére kiterjedő azonnal iidegbénulással járó ordítozó amokfutását. Persze mindez elkerülhető pdf formátum használatával, megosztott könyvtáron való tárolással, pendrive használatával is. Egyébként pedig nem kell túl nagy bénaság ahoz, hogy néhány az utódlási szervezeti ábrába illesztett véletlenül Full HD felbontású fénykép alkalmazásával gigantikus méretűre növeljük a filet. Ebben az a sportszerű nehezítés, hogy miután megtettük már nem tudjuk hogy melyik is volt a bűnös fénykép.
Egyébként a legfrappánsabb ha nem küldjük el előre az anyagot, hadd legyen meglepetés hétfőn reggel 8 órakor.

A leghaladóbbak fittyet hányva az esőerdők drámai pusztulására, nyugodtan nyomtassák ki a 30 főnyi résztvevőnek a 65 oldalas prezentációt színesben egyoldalasra, hogy aztán kidobhassák a végén. Ez különösen alkalmas még arra, hogy a 15 éves szuper titkos stratégiát vagy a teljes utódlási és leépítés tervet tartalmazó anyag valamely leesett példányát véletlenül ott felejtsük a tárgyalóban a szakszervek legnagyobb megelégedésére.     

Közönségként

Nagyon hasonló hatást szenvedhetünk el, ha előre megfontolt kalandvágyó vakmerőségből, életünk kormányrúdját egy pillanatva eleresztve, mi magunk becsekkolunk egy akármilyen tárgyú prezentációnak nevezett, kollektív öngyilkossági hajlamot felerősítő happeningre. A végtelenül széles és gazdag prezentáció piac prémium szegmensét képvielik a minőségi politika, jogosultsági mátrix és modell stock szakterületen celebrált verhetetlen pályaművek.

A slideok végeláthatatlan sokaságába öntött áradó termékeny tudás, a táblázatokba álmodott bölcsesség, csak és kizárólag a  tetszhalott állpotot önszugesszióval üzemszerűen kiváltani képes jógi mesterek szervezetében nem okozi visszafordíthatlan elváltozásokat. Az élmény fokozására legelvetemültebbek előszeretettel és indokolatlan lelklesedéssel használják a clipp art világ erősen hullámzó minőségű vizuális termékeit. A kezdők számára risztóan hathat a lap alján 6 pontos vállalati olvasatatlan betűtipussal feltüntetett 1/132 kód, de a profik ekkor már pontosan tudják hogy a 10. slide után avatar üzemmódba kapcsolva érdemes és főleg életmentő lehet egyéb tevékenységbe fogni. A műfaj sajátja a szünetet nem vagy ritkásan tartó 2-8 órás üzemmenet. A prezentáció vezetője tudja, hogyha a szünetek rést ütnek a élményfolyam egynszilárdságán, akkor nehéz visszaterelni az elkábult munkatársakat a tárgyalóba újra.  A szeánsz alatt kézenfekvő megoldás a szolgálati laptop izzitása a vállalati stratégiai feladatok (online tőzsde, filmletöltés, közösségi kapcsolattartás, vatera piackutatás, programszervezés,stb) szintidőre történő abszolválására, de ha ez elharapódzik, akkor pillanatok alatt a Knerr nyomda szedőgépeinek zajterhelésével megegyező hanghcunami keletkezik, amit a főnökség azonnal elrendelt gépelési moratóriummal torol meg. De ilyenkor sem kell kétségbe esni mert ekkor lehet élesíteni (ha eddig nem tettük meg tohonyaságból) a manager tenyér trénerét a black berryt. Innentől kedve már csak a tenyér izomszalagjainak edzettsége valamint a hüvelykujj izületi kopásának veszélye lehet e tevékenység szük keresztmetszete. A többszázszoros válogatottak arra is képesek, hogy olyan szögben tartsák a fejüket hogy az dilemma hogy  mélyen alszanak-e vagy épp néznek valamit  a laptop felé fordulva, még egy komoly orvoskonzilium számárá is több konferenciányi vitaanyagot biztosítson. A kitartó edzés és a szisztematikus felkészülés eredményeképpen a dörzsölt matadorok képesek az azonnali aktivációra a stand by üzemmódból. Azokban az esetekben, amikor esetlegesen kérdőmondatba keveredik a nevünk menet közben és a körülményekből minden kétséget kizáróan következik, hogy ránkszállt a vérfarkas csorda (pl: Milyen értékű eladásra számithatunk ebben a hónapban karbonszálas talicskacsengő szegmensben?) akkor nyugodtan próbálkozzunk a "Folyamatban van!" (it is on-going) "Utána kell néznem!" (I need to check) vagy a "Még egyszer le kell ellnőríznem!" ( i need to double check) formulákkal mert az esetk döntő többségében ez, a laptop képernyőjére történő gondterhelt fixirozással kombinálva háríthatja a veszélyes helyzeteket.

Kifejezetten kalandorok számára ajánlott elem a lézer pointer és távírányító használata. Előbbivel egyetlen gombnyomással megvakíthatjuk magunkat (van ebben elem Jani?), a másikkal pedig tizből tizenhétszer léptethetjük összevissza a prezentációt (animáció függő prezentálok garantált burleszkja) vagy akár formatálhatjuk is a vállalati szervert.

Az öngól szakosztály rendszeres bemutató meccseinek egyik fénypontját jelentette az a produkció amikor az SAP rendszer bevzetésének propagálására a helyszínre delegált két meglehetősen jól fizetett szakalkalmazot az olimpiai szintidőt jóval meghaladva sem tudta a gépet bekapcsolni (amin ugye SAP isten előtt kívántak áldozni). Majd miután ez megtörtént, az eleve enervált hallgatóság jelenlétében zajlott le az a párbeszéd melynek során az SAP guruk azt próbálták kideríteni, hogy milyen konferencia hívással kellene a milyen szerver, milyen helyére, a milyen felhasználónévvel és jelszóval bejutni. De hát jó társaságban repül az idő, még a félidő lefújása előtt sikerült a prezentációs anyag vonzásába kerülni. A gyenge kezdés utáni erős visszaesés szellemiségében tántorgó prezentáció során kiderült hogy a bevezetés költségéből golfpályává lehetne varázsolni bármelyik távoli kisbolygó teljes felületét, és hogy mivel ez egy üzletviteli alkalmazás, nem biztos hogy az első időszakban (1-17 honap) lehet vele számlázni. Nem kell Tömör professzornak lenni ahhoz, hogy tudjuk, hogy a számlázás hiánya közvetlen és nem kívánt hatást gyakorol az üzlet számára elérhető pénzmennyiségre és növeli a pénzügyesek lábon kihordott agyhalálának esélyét. A vezető ekkor a helyzet abszolút átlátásáról és a gondokkal törtlnő empatikus azonosulásról téve fényes tanúbizonyságot, Garibaldiként harsogta, hogy aki itt és most és később és mindig nem támogatja a bevezetést, az ki lesz rugvaaaaaaa! Ez az érvelés általában működik.      

Mindig legyen nálad büfékocsi!

Frissített tiltólistám dobogós helyén debütál a Zagreb-Budapest vonatos utazás, a "Nagyívben Kerülendő" fejezet új bejegyzéseként. Álljunk meg egy pillanatra! Zagreb-Budapest? Vonattal? Hogy miféle bizarr gondolatmenet suta kifutásaként kelt életre ez a már a megszületése pillanatában gyanúsan béna terv?
Ha éppen a horvátországi Karlovacban vagy vezetői megbeszélésen, és rögtön utána Pesten kezded a szabadságod, akkor a következő lenyűgöző választási lehetőségekben tobzódhatsz: kocsibérlés 800 EUR fogyasztói áron (horvát gyökerekkel rendelkező kolleganőm erre megjegyezte h ennyiért vehetsz is kint egy járgányt) vagy repülő átszállással Münchenen vagy Bécsen keresztül, busz: kizárt dolog, autostop: szintén, vagy a vonat.
 Az átszállásos repülőzéshez nem sok kedvem volt, és egyébként is a késések miatt a csatlakozások elérése állandóan rohanásba fulladt. Legyen akkor a vonat! A kevesebb, mint 400 km-re tervezett majd hét órás menetidő (az ugye megvan hogy ez kevesebb mint 60 km/órás átlag tempót jelent?), valamint az 50 EUR-ós jegyár már sejtetni engedte, hogy ez nem a pazar Orient express és nem is a szélsebes TGV parádés kombinációja lesz.  Egészen konkrétan: a jeles alkalomra a horvát vasuttársaság valószínűleg a bontóból kotorta elő a a korai 70-es évekből származó gyorsvonati kocsijait. Azt azért be kell ismerni hogy elképeztő az a világ technikai élvonalába tartozó nanotechnikai eljárás, amivel egyetlen festégréteggel össze lehet tartani egy 30 tonnás kocsit. Az első osztályú vagon (haha!) enteriőrjébe toppanva a klasszikus kupés rendszerű elrendezési móddal találkozhatunk ami a hat teljes értékű túrafotelt biztosít az önszántukból ide keveredett kezelteknek. A plüss kárpitozás elegáns - valószínűleg-  kékes lila színvilága, tükrös falborítássl párosítva, a szocialista luxus utolsó fennmaradt emlékeként szánt barázdát a vasúti belsőépítészet tarka mezejére. A külső környezettel való aktív kapcsolatot és az állandó klimatizációt a felhúzhatatlan ablakok biztosítják. Az egyik WC-ben van papír, a másikban meg víz. Ez lenne a Zagreb-Budapest Nemzetközi Meridian Gyorsvonat egyetlen közvetlen Pestig közlekedő kocsija. A minimum hét orás zarándoklásra a vezetőség nem találta indokoltnak büfékocsi beiktatását.

Indulás időben, haladás a magánhangzó mentes horvát városokon keresztül a tervek szerint, egészen Balatonszentgyörgyig. Itt vonatunk megérkezése olyan meglepetést okozott a szakképzett MÁV alkalmazotti gárdának, mint télen a hó Pesten. Egy órán keresztül nem tudtuk meg, hogy mire várunk és mikor indulunk tovább. A MÁV munkatársai láthatóan nem éreztek fikarcnyi érdekközösséget sem a problémával. Az idő múlásával az ablakból lekiabáltam mindenkinek akit MÁVosnak gondoltam. A kérdésem egyszerű volt: megy ez a vonat tovább mostanság?  A frappáns válaszok között szerepelt az "egyszer biztos", "nagyon reméljük" "én nem ezen a vonaton dolgozom" de a díjnyertes volt a "tőlem kérdezi?!tőlem?!". Vonatunk moduláris rendszerben üzemelt, korábbi megállásaink során néha lecserélték a mozdonyt, kocsikat raktak hozzá és akasztottak le. Itt is ez lett volna a feladat, és joggal gondolhatnánk, hogy ezen tevékenység alapja valamilyen tudatos tervezőmunka. Ehhez képest az látszott, hogy néhány sárga zászlós ember (ennyit egy forma egyes futamon sem látsz) egymást hatékonyan zavarva próbálta a vagonokat ide oda szervezni. A bemondó némasági fogadalma és az összes többi MÁV-os pánikszerű eltűnése a területről összezárta a kommunikációs rendszert. A kupéban az volt a játék, hogy meg kellet tippelni, hogy az állomáson található vonatok közül melyik mozdul és merre. Egy és negyed óra után, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna ennyi kését felhalmozni, az Úr kegyelméből (más nem lehetett) elindultunk. A sebességet(?) a főúton mellettünk elszágdó autók (traktorok, kombájnok, bányagépek, fagylaltos triciklik) alapján kb 70 km/h ra becsültem. Nemzetközi gyorsvonat. Lepsénynél is ácsorogtunk egy keveset, (a) pusztán megszokásból. Vannak országok, ahol közlekedéstudomány vívmányai nyomán felismerték, hogy ha két sínpár fut egymás mellet, az gyorsítja a közlekedést. A MÁV vezetősége azonban még túl korainak és radikálisnak ítéli ezt a lépést. Ahol megálltunk, mindig bemondták hogy a vonatok mennyit késnek. Svájcban a 2-5 perces, sűrű elnézések  közepette bejelentett késésekhez szoktunk. Ha egyáltalán. Itt 70 perc volt a legkisebb tét és felszaladtunk egész 180 percig. Az egyk sortárs odafordult a másikhoz, hogy tisztára úgy hallotta mintha 180 percet mondtak volna be, ami nyilván nem lehet. A cimbije mondta erre, hogy erősítse meg a szívét, mert pont ez a helyzet. Megünepelték hogy nem azon ülnek és mi csak 80 percnél tartunk. Minden relatív. Budapest közelében (budafok háros, tárnok pl )már minden mozgó berendezés (szekér, kerti grill, vizibicikli) lényegesen gyorsabban haladt, mint mi. A parádés száguldás eredményeképpen, több mint másfél óra késéssel értünk a délibe. Megjegyeztem a kallernak, hogy ez a teljesítmény elég fos volt. Persze nem számítottam arra, hogy a ruháit megszaggatva kér elnézést. Nem is. Azt mondta hogy neki is feltünt. Hoppá!! A másik kollegát is meginterjúvoltam arról, hogy hogyan látja ezt a jelenséget ( ami ugye feltünt az imént a  kiváló megfigyelő Wattson doktornak is). Ő azt mondta, hogy szerinte ez nem (!!) a MÁVnak a felelőssége mert váltófelvágás okozta az egészet. Tényleg elborzasztóan bizarr, hogy vannak közöttünk olyan elvetemült brigantik (szövőnők, reklám szakemberek, kombájnosok, vagy bárkik) ,akik készakarva felvágják a váltót, csak azért, hogy akadályozzák a tervszerű vonatközlekedést. Vádoljuk továbbá a magyar krikett szövetséget, az úriszabók kamaráját és a kistarcsai 3456 sz. vegyesbolt dolgozóit a történtekért.
Tanulság: a MÁV nem felelős a személyszállító vonatok bárminemű tevékenységéért, a MÁV szerint a vonat természetes állapota inkább az állás, mint a haladás. A gépi bemondó előre felvett hanganyagában eleve szerepel a 180 perc késés, ami szerint ez normál gyakorlat és valószerű eshetőség. Ha 7 órás útra mész, vigyél magaddal büfékocsit.

VISION EXPRESS
Magyarország
Budapest


- Jó napot! A szemüvegemről letört az az izé, ami ott az orrnál tartja érti. Mennyibe...
- Itt kellene kitölteni és aláírni ezt a nyilatkozatot!
- Mi ez?
- Csak saját felelősségre vállaljuk a javítást. Itt kell aláírni.
- Várjon már! Ha jól értem azt mondja, hogy ha a szerelés közben bármi történik a kerettel, vagy az üveggel akkor az nem a maguk gondja?
- Pontosan! De egyébként nem nagyon szokott. Vigyázunk.
- Nem írok alá ilyen papirokat. Meg tudják csinálni?
- Csak így lehet, én különben is még kezdő vagyok itt.
- Á remek! Van itt esetleg valaki aki nem kezdő és vállalja ezt a nehéz melót? Eddig valahogy azt hittem, hogy a szemüvegekkel való tevékenykedés mint olyan, az az önök szakmája.
- A kollega nem kezdő, de akkor is alá kell írni nyilatkozatot. Nézze ezt a sok nyilatkozatot, eddig mindenki aláírta.
- Aha! Viszlát!

A független optikus verzió, szintén az Árkádban:
- Jó napot! A szemüvegemről letört az az izé ami ott az orrnál tartja a...
- Az orrnyereg papucsra gondol szerintem. Természetesen ki tudjuk cserélni de csak párban, és sajnos nincs ugyanolyan márkájú mint az Ön szemüvege. 800 ft lesz és tíz perc múlva kész, van ha megfelel.
Megfelelt.

Fő a bizalom


Nyáron a szokásos magyarországi látogatásunkbó visszafelé jövet a magyar határ előtti utolsó MOL benzínkútnál megszokásból (meg mert kifogyott a benzin) megálltunk. A tankolás után - még a fizetés előtt - kiálltam a kocsival öt méterrel arébb, az épület sarkához és beálltam a sorba, kb negyvennyolcadiknak, fizetni, mint egy ember. Ahogy Bogival ott ácsorgunk  azon tanakodva hogy a 3 x 100 forintos WC kupont mibe fektessük, egy MOL-os egyenruha ténfereg oda és a következő diskurzus zajlik le:

- Guten Tag! Sind sie nummer die nummer 13..
- Napot! Én tankoltam a négyesnél. Mi a gond?
- Megkérném, hogy legközelebb ne álljon el fizetés nélkül. Nem látjuk az autót, nem tudjuk mi a helyzet.
- Nem fogja elhinni, de én most pont azért állok itt, a sorban, hogy fizessek. Az autó itt áll az épület sarkánál.
- A boltban sem veszi el az árut fizetés nélkül ugye?
- Még egyszer mondom, hogy azért állok itt a sorban, ráutaló magatartásként, hogy fizessek. A gépkocsi pedig nyugalmi helyzetben áll az Önök épületének a sarkánál.
- Nem értem magát! Én csak megkértem, hogy legközelebb ne hajtson el.
- Nem látja, hogy nem hajtottam el?
- Ha kihívjuk a rendőrséget elhajtás miatt egy ilyen esetben az nagyon kellemetlen, higyje el.
- Biztos, hogy nagy fogás lesz! Na minden jót!

Sárga lapot a bírónak!

Szép svájci hagyomány a sorkötelezettség a haza védelmében, aminek meg is van az értelme és haszna, hiszen Svájc még nemigen vesztett világháborút. Ennek értelmében időről időre beinvitálják a svájci férfinépséget némi lövöldözésre, menetgyakorlatra, valamint a legfrisebb - ipodon is futó - rakétarendszer vezérlő alkalmazások tesztelésére. Igy történt hogy emberünk - civilben FIFA bíró - épp ebbéli kötelességének készült eleget tenni és menetrendszerű vasút járaton - mint egy ember - közlekedett a laktanya felé. Szépen sütött a nap, suhant a táj a tehenekkel, ahogy kellett, békésen utaztak a békés utasok. A kivasalt délután akkor vetett némi ráncot, amikor eljött a jegyellenőrzés ideje. A labdarugó aréna korlátlan ura saját maga szerint rendben lévő módon mutatta a behívóját, ami egy egyoldalas dokumentum. De ekkor jött a bökkenő, mert a vonat korlátlan ura viszont közölte, a hogy bíró sportás lesre futott, mert a papírkája csak a katonai egyenruha szabályos viselésével jogosít játékra. Igy vagy kiállítás vagy pénzbüntető lesz az esetből. Mondta a spori, hogy ne már, itt van az egyenruha a táskában, csak a nagy rohanásban nem sikerült beleugrani otthon, mert a mozsárágyú tisztogatása elvitte az időt. A közönség éberen figyele a lelátóról az eset lefolyását. A kalauz sportárs elvonult konzultálni a partjelzővel. A kaller nagykönyvet is felcsapták az "egyenruhátlanul de szabályos behívóval utazó FIFA bíró fejezetnél" és egyöntetűen konstatálták hogy már megint igazuk van. Aztán rájöttek hogy a helyzet korántsem egyszerű. Ha leszállítják, akkor a haza biztonsága pengeélen fog táncolni, mert lehet, hogy a fickó tiszt, esetleg ezredes és akkor az ezred délutáni csokiadagjának kiosztását ki fogja elrendellni. Ha nem szállítják le, akkor viszont súlyos szabályszegést követnek el, felbomlik a rend, elszabadul a pokol, harctérré változik  vonat, még az sem kizárt, hogy az utasok innentől kezdve engedetlenségi mozgalmat indítanak és nem húzzák le a WC-t és  a bőröndöket szándékosan a közlekedő folyosón hagyják.  Jobb nem belegondolni! Ad absurdum, jön az ellenőröket ellenőrző kommandó és jól lecsukatja az egész szbálytalankodó bagázst. Most mi legyen? Visszakocogtak a sporik, pályára, de közben a tartalékos anarchista kezdte a hátizsákból kivenni az egyenruhát, hogy akkor ugye itt és most magára rántaná a szolgálatot, ha már. Az amúgy is a döntés terhe alatt roskadozó kaller tandemnek ez tényleg nem hiányzott ezen a joviális szombat délutánon. Itt aztán vetkőzés nem lesz! A helyzet szorításában végül a két vasúttársasági alkalmazot kénytelen volt áldozni renszerbomlasztás oltárán és sárgalapos figyelmeztetés után tovább engedték a meccset.

Az arany nyúlon túl

A csokibirodalom költségérzékeny fogyasztóknak szánt főhadiszállását látogattuk meg ismét: Lindt csokigyár gyári boltja. Itt kis alapterületű üzletben az egy négyzetméterrejutó csoki mennyiség tonnákban mérhető. A ránk zúduló válszték a csokikanállal kezdődik és a valahol a 3 kg-os családi túlélő csomagnál ér véget.

Idén a designerek aranymaci világot álmodtak. Tavaly volt a nyúl. Csak tippelni merünk mi lehetett a többi ötlet a munkacsoportban: aranytehén aranymezőn, alvó aranymormota család, ravasz aranyróka aranytojást tojó tyúktól arany Rolexet csen el.

Két bolt is van a gyár mellett és amikor már a csoki dömpinget nagyjából beillesztetted a szövegkörnyezetbe, akkor jön a szezonális termékekre szakosodott másik üzlet.  A választék leírására nem alkalmazhatóak a szolíd, visszafogott, ízlésesen mértéktartó, arányosan díszes kifejezések valamint azok szinonímái. Bár a helyiség maga a gyár egyik korábban üzemként használt kisebb csarnoka, de a termékek felhalmozásának itt alkalmazott módja ezt teljes mértékben feledteti. A bejáratnál rögtön a 100 tagú macihadsereg fogad, csak hogy ráhangolodjunk az ünnepre. Bent a bonbonóceán és az igen népes teljes méret-spektrumú mikulás populáció társaságában válogathatunk kedvünkre. A géntechnológusok kisiklásgyanús termékeként nyúl-rénszarvas hibridszerűséget is láthatunk a globalizáció és a termékplatform egységesítés jegyében. Huh!

Az előttünk vásáróló svájci átlag család 300 ( kb. 70.000 magyar huf) frankos csokivásárlással ünnepelte a hétvégét. Hiába a recesszió kemény dolog! 

A jókedélyű aranymaci család várja a helyi buszt a csomagokkal. Mennek vissza az aranybarlangba.

Nem pont így írom, de azért jól esik.