Fő a bizalom


Nyáron a szokásos magyarországi látogatásunkbó visszafelé jövet a magyar határ előtti utolsó MOL benzínkútnál megszokásból (meg mert kifogyott a benzin) megálltunk. A tankolás után - még a fizetés előtt - kiálltam a kocsival öt méterrel arébb, az épület sarkához és beálltam a sorba, kb negyvennyolcadiknak, fizetni, mint egy ember. Ahogy Bogival ott ácsorgunk  azon tanakodva hogy a 3 x 100 forintos WC kupont mibe fektessük, egy MOL-os egyenruha ténfereg oda és a következő diskurzus zajlik le:

- Guten Tag! Sind sie nummer die nummer 13..
- Napot! Én tankoltam a négyesnél. Mi a gond?
- Megkérném, hogy legközelebb ne álljon el fizetés nélkül. Nem látjuk az autót, nem tudjuk mi a helyzet.
- Nem fogja elhinni, de én most pont azért állok itt, a sorban, hogy fizessek. Az autó itt áll az épület sarkánál.
- A boltban sem veszi el az árut fizetés nélkül ugye?
- Még egyszer mondom, hogy azért állok itt a sorban, ráutaló magatartásként, hogy fizessek. A gépkocsi pedig nyugalmi helyzetben áll az Önök épületének a sarkánál.
- Nem értem magát! Én csak megkértem, hogy legközelebb ne hajtson el.
- Nem látja, hogy nem hajtottam el?
- Ha kihívjuk a rendőrséget elhajtás miatt egy ilyen esetben az nagyon kellemetlen, higyje el.
- Biztos, hogy nagy fogás lesz! Na minden jót!